Beszólokblog

Egész egyszerűen hihetetlen, hogy azok a csapatok, amelyek kijutottak egy ilyen világeseményre (a 2010-es vb-re), meg sem próbálnak legalább úgy tenni, hogy fontos nekik ez az egész dolog.

A legelső szutyok meccs a francia–uruguay-i volt, a nyitómérkőzés után egész elképesztően esett a játék színvonala, pedig a nyitómeccsen még a képminőség is rontott, de még így is mérföldekkel jobb volt a csoport másik meccsénél.

A második meccs, amin majdnem meghaltam az unalomtól (és persze a méh-imitátor vuvuszarok hangjától) az Algéria–Szlovénia-mérkőzés volt. Az angol potya után ismét egy hihetetlen kapusbaki döntött. Az algériai csapat ráadásul hátrányban is volt, mert a nagyokos csatár úgy gondolta, minenképp kézzel kell levenni a labdát 2,5 méter magasból, 1 sárga birtokában, az ellenfél tizenhatosánál.

Majd a holland–dán-meccs egy kis felüdülést jelentett, még mielőtt egy három-négy mérkőzéses iszonyatos sorozatba kezdtek volna a fiúk.

Nem is tudom, mennyire részletezzem őket. A japán–kameruni egy igazán rossz meccs volt, a gól után megállt az élet. A mérkőzés végén, ha jól emlékszem, volt talán két kapufa is, de ez sem emelt igazán a meccs színvonalán.

Az Olaszország–Paraguay-meccsen komolyan azt hittem, hogy a fiúk azt próbálgatják, hogy lehet minél inkább a középvonal közelében tartani a labdát... Egy gól az egyik oldalon, egy a másikon, mindkettő hatalmas védelmi hiba után. Magyarul normális helyzet nem igazán volt (lehet, hogy nem ezen a meccsen történt, de rémlik egy kapufa is... nem emlékszem igazán, már késő volt).

A szar meccsekre viszont ma délelőtt feltette a koronát a vb eddigi legszutyokabb meccse, az Új-Zéland–Szlovákia. Az egy dolog, hogy a végén lehetett röhögni a szlovákokon, mert egész egyszerűen jól esik, ha egy csapat az utolsó percben kap gólt egy semmit nem mutató csapattól. Ennek ellenére (mármint annak ellenére, hogy csak az új-zélandiakra mondtam, hogy nem mutattak semmit) mindkét csapatról el tudom képzelni, hogy a németek és a hollandok elleni magyar csapattól simán (!) kikapnak. Komolyan. Nem értem, hogy a játékosok miért hiszik azt, hogy ha nem futnak, szarul passzolnak, nem bírnak levenni egy labdát, akkor meg lehet oldani a feladatot. Komolyan azt gondolom, hogy ezeknek a csapatoknak nincs keresnivalója a világbajnokságon. Egész egyszerűen nincs egyetlen értelmes támadásuk sem, a védekezés pocsék lenne, ha lett volna értelmes támadás, az új-zélandiak kapusa egyszerűen egy vicc.

Az Elefántcsontpart–Portugáliára csak azért nem mondok nagyon csúnyákat, mert az utolsó negyed órában legalább támadtak a csapatok. Viszont az első félidőben azt hittem, azon versenyeznek, hogy ki fut kevesebbet a két kapusnál, és hogy ki passzol rosszabbul, mint Huszi Szabolcs.

A gólátlag emellett egészen siralmas. A jelenlegi állás szerint 20 gól született az eddigi 13 meccsen. (Összahasonlításként 2006-ban 13 meccs után 30, 2002-ben már 37, 1998-ban pedig már 32 gólnál tartottunk...). Jelenleg ez a vb az utóbbi évek legszarabbja. Nagyon remélem, hogy az esti Brazília–Észak-Korea-meccsen ez javulni fog.

Sokáig gondolkodtam, hogy miképp is lehetne szelíden, nem annyira káromkodva, kevésbé sértően nyilatkozni a szombat esti Anglia–USA-mérkőzésről.

Mint bizonyára sokan tudják, miután Anglia a 4. percben vezetést szerzett, Dempsey is betalált az USA-nak. Dempsey mintegy 30 méterről küldött meg egy óvodás, de maximum általános iskolás lövést az angol kapu felé. Ez általában sima kapuscsemege.

Azonban Green, az angolok kapusa, úgy döntött, hogy ahelyett, hogy elkapja a teknősbéka-sebességgel száguldó labdát, inkább maga mögé, a kapuba paskolja.

Most lehet vitatkozni, hogy véletlen volt, angol kapusbetegség, nagy nyomás volt rajta, csúszott a kesztyű, a labda a szar, mindenkivel előfordul ilyen stb. De a lényeg az, hogy egy egész nemzetet szomorított el, a világ többi részét viszont egy pillanatra felvidította. Persze csak addig, amíg rá nem jöttünk, hogy az angolokra fogadtunk, és emiatt kisebb-nagyobb összeget, egy rekesz sört vagy egyéb értékeket vesztettünk.

Természetesen az angol csapat is javíthatott volna helyzetén, ha a további 50 percben legalább egy gólt bírnak lőni, de nem sikerült. Köszönhetően az angol támadósor siralmasan gyenge teljesítményének, a kommunikáció hiányának, és persze az amerikai Howard kapusnak is. Sőt, az angolok örülhetnek, hogy nem vesztesen hagyták el a pályát, hiszen Green egy újabb megmozdulásánál csak centiken múlt, hogy a megint maga mögé ütött labda nem a hálóba, hanem a kapufára pattant.

Az angoloknak nagyon fel kell javulniuk, ha valamit el szeretnének érni ezen a vb-n, és meg kell fontolniuk James vagy Hart bevetését, akik bár ugyanolyan szerencsétlenek is tudnak lenni, mint most Green, valószínűleg jobb döntés lenne akármelyikük a most hibázó kapusnál.

A mai Argentína–Nigéria-mérkőzésen rengeteg helyzetet láthattunk, viszont csak egyetlen egy gólt. A gól egy gyönyörű figura volt – rögzített szituációból.

Akkor mit is csináltak a csapatok a meccs többi részében? Jórészt a helyzeteiket puskázták el. Ebben főként az argentin csapat jeleskedett, szám szerint 24 (!) lövéssel próbálkoztak. Ennek a jelentőségét csökkenti, hogy "mindössze" 7 lövés ment kapura. A mérkőzést esetleg nem követő olvasók most biztos kérdezik, hogy hogy lehet, hogy 6 lövés "eltévedt" valahol... Nos, a nigériaiak kapusa, bizonyos Enyema, remekül teljesítette a feladatát. Többször is remek védéssel vétette észre magát, egyértelműen csapata (Update: és hivatalosan is a mérkőzés) legjobbja volt.

Tehát, miért is lesz nehéz dolga az argentinoknak? Egész egyszerűen azért, mert a védelem iszonyatosan lyukas, könnyen átjátszható, többször is a nigériai támadókon múlt, hogy nem lett veszélyesebb a helyzet, vagy nem lett gól. Másodszor, a támadókat úgy vettem észre, hogy könnyen zavarba lehetett hozni, többször is mellé, fölé lőttek (főleg miután még Messi második lövését is kifogta a kapus, ezért még jobban helyezni akarták a labdát), illetve úgy tűnik, hogy bár többször is helyzetbe kerültek, nincs megfelelő kreativitás a játékukban. Higuaín több helyzetet is elpuskázott, míg Messinek leginkább a kapus jelentette a legfőbb akadályt. Tévez-helyzetre pedig a védőkbe rúgott labdákon kívül nem is igazán emlékszem.

Azért a nigériai csapatról is ejtsünk pár szót: iszonyatos helyzetkihasználás, egyetlen életerős lövés, helyenként borzasztó védelem, de bíztató helytállás. A kapusuk megmentheti őket a kieséstől.

Szóval a mai Dél-Koreát látva nem vagyok benne biztos, hogy Argentínának az a meccs könnyű lesz, főleg, hogy ha Gutiérrez ismét jobbhátvédet játszik...

Ma végre elkezdődött az első Afrikában zajló világbajnokság. 2010-et írunk. Nem tudom mi lehetett a baj, de a nyitómérkőzésnek majdnem a felét (ha nem többet) kb. olyan minőségben láthattuk, mintha egy 160x90-es képet nagyítottak volna ki a televízió-készülékemre.

Azt se tudom, hogy mindenkinél előfordult-e a probléma, vagy csak a Digi TV-t (esetleg csak az antennás változatot) használók között, de komolyan örültem, amikor végre a bírót nem két kocka ábrázolta (tudom, négyzet, de így jobban hangzik).

Az első 5 percben legalább rá lehetett fogni, hogy nincs kint a "HD" felirat a logónál, így nem várhatunk el tökéletes képet, de amikor kirakták, akkor se változott sok minden. Sajnos nem tudtam felvételt készíteni a jelenségről, de az egyik kameraállásból a kép maximum 100 képkockából állt (az a kamera, amely mindig közelit mutatott a futó játékosról), beleértve az eredményjelzőt és a csatorna logóját is.

Az első félidő végétől a második félidő 15. percéig a kép nagyjából 5 másodpercenként beszaggatott (igen, a stúdióbeszélgetés alatt is). Tehát úgy döntöttem, hogy a 60. percben elérkezett az idő a váltásra: Digiről szobaantennára. És ezzel az eszközzel messze jobb minőséget érhettünk el, mint a Digivel, bár a "hagyományos" képminőség itt is megvolt, de legalább nem kockásodott és nem akadt a kép.

Szóval, köszönöm szépen, hogy 2010-ben egy világesemény első mérkőzését 30 évvel ezelőttihez hasonló képminőséggel kell "élveznem".

Update: az Uruguay–Franciaország-mérkőzésen már tökéletes volt a képminőség. Bravó!

Ma félig megkezdődött a 2010-es labdarúgó-világbajnokság. A holnapi nyitómérkőzés előtt ma Dél-Afrikában egy nyitókoncerttel vezették fel az eseményt.

Magyarországon a koncertet az M1 élőben, teljes egészében közvetítette.

A teljesen jó, színvonalas eseményt - bár néhol tőlünk távolálló zenék is előfordultak - a kommentátorok teljesen élvezhetetlenné tették.

Az még a kisebbik zavaró dolog volt, hogy rendszerint South Africa-t South Africa-nak fordították...

Előfordult, hogy mikor már bőven benne voltunk a zenében, megszólalt a kommentátor, hogy "most éppen Knánt (szerk: becsületes neve K'naan, kiejtése pedig 'kéjnan' lenne) hallhatjuk, akit egyébként az M1 stábja is feldolgozott... blablabla...". Sokszor pedig egy 2 perces szöveget írtak a 10 másodperces szünetre... Hihetetlen, hogy a rendező nem képes megmondani nekik, hogy a bizonyosan kötelezően beolvasandó szövegüket a számok között olvassák már be. Ráadásul teljesen feleslegesen volt, hogy 3-an beszéltek az énekesnő szokásairól, tudásáról, képességeiről vagy miről, igazából igyekeztem nem odafigyelni. De erre lehalkították a zenét, és csak a beszélgetést lehetett hallani.

(Az már más kérdés, hogy pl. Shakira egy elég szánalmas playback-kel rukkolt elő, de azért ezt is meg kívántam jegyezni...)

Emellett persze rettentően általánosító közvetítést is hallhattunk. Tehát amikor közölte, hogy Sócratést nem kell bemutatni senkinek, akkor igazából nem tudtam, hogy ezt most komolyan mondja-e vagy nem. Tehát egy olyan játékosra, aki bár kétségtelenül nagy játékos volt a maga korában, de mégis csak 20-25 éve láthattuk utoljára komolyan játszani.

Köszönjük szépen. Remélem, hogy a ma este közvetítő két barátunk nem lesz többször hallható a vb folyamán, azoknak a rohadt vuvuzeláknak a hangja pont elég lesz.