Sokáig gondolkodtam, hogy miképp is lehetne szelíden, nem annyira káromkodva, kevésbé sértően nyilatkozni a szombat esti Anglia–USA-mérkőzésről.
Mint bizonyára sokan tudják, miután Anglia a 4. percben vezetést szerzett, Dempsey is betalált az USA-nak. Dempsey mintegy 30 méterről küldött meg egy óvodás, de maximum általános iskolás lövést az angol kapu felé. Ez általában sima kapuscsemege.
Azonban Green, az angolok kapusa, úgy döntött, hogy ahelyett, hogy elkapja a teknősbéka-sebességgel száguldó labdát, inkább maga mögé, a kapuba paskolja.
Most lehet vitatkozni, hogy véletlen volt, angol kapusbetegség, nagy nyomás volt rajta, csúszott a kesztyű, a labda a szar, mindenkivel előfordul ilyen stb. De a lényeg az, hogy egy egész nemzetet szomorított el, a világ többi részét viszont egy pillanatra felvidította. Persze csak addig, amíg rá nem jöttünk, hogy az angolokra fogadtunk, és emiatt kisebb-nagyobb összeget, egy rekesz sört vagy egyéb értékeket vesztettünk.
Természetesen az angol csapat is javíthatott volna helyzetén, ha a további 50 percben legalább egy gólt bírnak lőni, de nem sikerült. Köszönhetően az angol támadósor siralmasan gyenge teljesítményének, a kommunikáció hiányának, és persze az amerikai Howard kapusnak is. Sőt, az angolok örülhetnek, hogy nem vesztesen hagyták el a pályát, hiszen Green egy újabb megmozdulásánál csak centiken múlt, hogy a megint maga mögé ütött labda nem a hálóba, hanem a kapufára pattant.
Az angoloknak nagyon fel kell javulniuk, ha valamit el szeretnének érni ezen a vb-n, és meg kell fontolniuk James vagy Hart bevetését, akik bár ugyanolyan szerencsétlenek is tudnak lenni, mint most Green, valószínűleg jobb döntés lenne akármelyikük a most hibázó kapusnál.
